Év madara: túzok
A túzok hazánk és Európa legnagyobb termetű röpképes madara, a pusztai táj szimbóluma. Nyugat-Európa legtöbb országából kipusztult. A 20. század elején a Kárpát-medencében még összefüggő túzokpopuláció élt, az azóta eltelt időben azonban sok helyről eltűnt, vagy végnapjait éli.
Az elmúlt négy évtizedben a magyar túzokállomány legfőbb veszélyeztetőjévé az élőhelyeiket felszámoló intenzív agrárgazdálkodás, az ütközésveszélyes elektromos vezetékek, a fészekragadozó rókák, vaddisznók és kóbor kutyák elszaporodása vált.
Védelmének első lépése az ivararányt rendkívül kedvezőtlenül átalakító vadászat (kakasok kilövése) korlátozása, majd teljes tilalma, végül az 1970-es védetté nyilvánítás volt. Hazánkban a túzok jelenleg fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 1 000 000 forint.
Év fája: mezei juhar
A síkságtól a hegyvidékig számos erdőtársulás fontos elegyfája, viszont évszázadokon keresztül gyomfának tekintették, s ezért jelentősen visszaszorították. Felkarolása erdeink ökológiai értékét a jövőben jelentősen emelheti. Keskeny, oszlopos koronája miatt régóta alkalmazott fajta, amelyet elsősorban utak fásítására, határvonalak kijelölésére használtak, a leggyakoribb sorfánk volt. Az utóbbi negyed évszázadban alig ültetik.
Év hala: magyar bucó
A magyar bucó igazi különlegesség, amely kizárólag a Dunában és a Dnyeszterben, valamint ezek mellékfolyóiban él. Vizeink őshonos és bennszülött hala, ezért fokozottan védett. Véletlenül megfogott példányait haladéktalanul vissza kell engedni, ennek ellenére a horgászok körében is népszerű.
Év hüllője: mocsári teknős
Egy eurázsiai elterjedésű állatfaj, Magyarország egyetlen őshonos teknősféléje. Magyarországon elsősorban a síkvidékek iszapos álló- vagy lassan folydogáló vizeiben él. Kedveli a napsütötte, sűrűn benőtt erdei tavakat és a ligeterdőkkel szegélyezett holtágakat. Csak víz közelében él meg. A mocsári teknőst szerte Európában visszaszorítja a gyorsan terjeszkedő vetélytársa, a vörösfülű ékszerteknős. Állományát csökkenti a vizes élőhelyek szennyezése és pusztulása is. A kifejlett példányokat páncéljuk védi, de a kicsinyeket és a tojásokat sokszor felfalják a ragadozók.
A magyarországi teknősállomány egyelőre stabil, de elkezdték felmérését, hogy adott esetben hatékonyan védhessék. Mint minden kétéltű és hüllő, Magyarországon ez a faj is védett, eszmei értéke 50 000 forint.
Év rovara: földi poszméh
Általában a föld fölött nehézkesen repülve közlekedik. Nevét onnan kapta, hogy méternyi mélységben lakik a földben, leggyakrabban egér- és vakondjáratokat használva, ahonnan csak akkor bújik ki, amikor a Nap melege már lehatolt a talajba. Testhossza 11-24 milliméter közötti. Szőrzetének alapszíne fekete, előtora és potrohának második hátlemeze sárga, potrohának vége fehér.
Év vadvirága: szibériai nőszirom
Mintegy méteres magasságú virágzó hajtásokat fejlesztő, 2-8 mm széles levelű, sarjtelepeket alkotó rizómás évelő. A hajtásai csúcsán május-júniusban 1-4 virág nyílik. A lepellevelek színe változatos, de legtöbbször ibolyáskék. A külső lepellevelek cimpái kiszélesedők, fehéres mintázattal tarkázottak, tövük kissé rozsdás.
Leginkább a kiszáradó kékperjés láprétekre jellemző az előfordulása, de megtalálható hegyi kaszálóréteken is. Leginkább termőhelyeinek szárazodása, átalakulása (cserjésedése, erdősülése) fenyegeti.
